elüldöz
elüldöz [l-ü] tárgyas ige
<Sokáig tartó kellemetlen viselkedésével> arra késztet vkit, hogy elmenjen vhonnan. Rossz modorával elüldöz magától mindenkit. Féltékenységével elüldözte a feleségét. Piszkálódásaival, gyanúsítgatásokkal elüldözte legjobb munkatársait. Önök visszahozzák azt a fiút, akit elüldöztek a háztól. (Jókai Mór) Testvérei elüldözték … pénz nélkül. (Mikszáth Kálmán)
elüldözés; elüldöző; elüldözött; elüldöztet.
