elvarázsol
elvarázsol tárgyas ige
1. <Mesében> varázslattal (jó v. rossz irányban) elváltoztat. A boszorkány elvarázsolta a lányt. Megbűvöl és elvarázsol, Elváltoztat … szarvassá. (Jókai Mór) || a. <Mesében> varázslattal vmely képességétől megfoszt, ill. csodás képességekkel ruház fel vkit, vmit. Az ördög úgy elvarázsolta, hogy egy lépést sem tudott menni. || b. <Bűvész> bűvészkedéssel, hókuszpókusszal eltüntet. A bűvész a szemünk láttára elvarázsolt egy nyulat.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vki, vmi olyan hatást tesz vkire, hogy az kábult gyönyörködéssel, boldogsággal nézi, fogadja; elbűvöl, elbájol. A látvány egészen elvarázsolta. Szépségével mindenkit elvarázsolt. Egészen elvarázsolt ez a látvány. Egy óriási dóm tárult fel előttem. (Jókai Mór) Szemedet elvarázsolta Paris szépsége. (Péterfy Jenő)
elvarázsolás v. elvarázslás; elvarázsoló v. elvarázsló; elvarázsolt.
