elvégre
elvégre határozószó
1. (kissé választékos) <Gyak. annak kifejezésére, hogy az ellenkező esetet méltánytalannak tartanánk; az előzményből következő állásfoglalás magyarázatának nyomatékos bevezetésére:> ha már arról van szó; hiszen, végre, végre is, utóvégre. Neki adjuk a jutalmat, elvégre ő dolgozott legtöbbet. Én is hozzá akarok szólni, elvégre értek hozzá valamit. Minek várjon még tizenkét hónapot? Asszony elvégre kell a házba. (Gárdonyi Géza)
2. <Megengedő mondatban, húzódozás, vonakodás kifejezésére:> voltaképpen, tulajdonképpen. Hát ezt elvégre megtehetem, ha kell.
3. (irodalmi nyelvben, régies) Végül; a legvégén, utoljára. Költözik elvégre Lajos is Budárul. (Arany János) A ló … előbb a nyakát hányta vetette …, elvégre elkezdett ágaskodni. (Jókai Mór)
