elver

Full text search

elver tárgyas ige
I. Bizonyos eredménnyel v. bizonyos ideig ver, és a verést befejezi.
1. <Embert v. ritk. állatot> nagyon megver. Jól elver vkit; bottal, pipaszárral veri el. Az anya elverte rakoncátlan fiát. Szóláshasonlat(ok): elverték, mint a kétfenekű ® dobot; úgy elverlek, hogy ® kanállal szednek v. szedhetnek majd fel; úgy elverték, hogy csak úgy ® porzott.  Megérdemelnétek valóban, hogy apátok azzal az új korbáccsal jól elverjen benneteket. (Jókai Mór) Sokat beszéltünk arról, hogy ezt a bolgárt jól el kéne verni. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Elver vmit vkin: <vminek a megtorlásaképpen> nagyon megver vkit v. (átvitt értelemben) alaposan elbánik vkivel. No megállj! ezt még elverem rajtad!
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Elver vkit: fegyverrel harcolva nagyfokú vereséget okoz neki; megver vkit. Alaposan elverték az ellenséget.  Hunyadi … úgy elveri a törököt, hogy szinte porzik bele. (Vörösmarty Mihály) || a. (sport, ritka) (Nagyon) megver. Tegnap jól elverték a csapatunkat.
3. (ritka) <Zenedarabot, hangos jelet, több hangot vmely pengető, ütő, esetleg más billentyűs hangszeren> eljátszik; megszólaltat, egymás után üt v. játszik, és az ütést, ill. játékot befejezi. Verd el a nótámat, cimbalmos!  Orgonán a legegyszerűbb egyházi éneket sem bírtam elverni. (Táncsics Mihály) Már a takarodót is elverték fatáblán fabotokkal. (Jókai Mór)
4. (alany nélkül is) (népies) <Toronyóra vmely időpontot> többszörös ütéssel jelez, és az ütést befejezi. Elverte már a delet, az éjfélt, a hetet.  Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri. (Arany János) A falióra odabenn nagy nyöszörgéssel hozzáfog az ütéshez, elveri … végig a tizenkettőt. (Jókai Mór)
5. (ritka) Elveri vmijét: célját tévesztett ütéssel nagyot üt v. többször ráüt vmely testrészére, s így azt megroncsolja. Elveri a kisujját, a körmét.  A kova kissé megkopott, félek, hogy a körmömet is elverem ezután, míg egy szikrát ki tudok belőle csalni. (Arany János)
6. <Termést, termő területet a jégeső> súlyos kárt okozva szinte elpusztít; nagyon megpaskol. Elverte a jég a határt, a vetést.  Gabonáját, aratás előtti napon, jégeső veri el. (Kölcsey Ferenc) Szent István délután elverte a jég a szőlőt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tőkéket is. (Móra Ferenc) || a. (népies) Elveri a ragya: r. éri, ragyás lesz.
7. Elveri a port v. (ritka) a havat: <eső> rövidebb ideig esve megköti v. elmossa és így megszünteti a port, a havat. Ez a zápor éppen hogy elverte a port.  Meleg eső elverte a havat. (Jókai Mór) Kiértek a Széchenyi térre, melynek szállongó porát elverte az eső. (Kosztolányi Dezső) És eső jött és elverte a port. (Szabó Lőrinc)
8. (átvitt értelemben) <Nagyobb összegű pénzt, vagyont> haszontalanságra elkölt; elpazarol. Sok pénzt elvert a játékbarlangban.  Kis birtoka utolját akkor verte el odalenn kártyán, amikor Marika már a felesége volt. (Kaffka Margit) Honfitársai szerint lovagi családból származott, s nagy vagyont vert el Párizsban. (Kuncz Aladár)
9. (népies, mezőgazdaság) <Cséplőgép v. cséplőgéppel vki> elcsépel. A gép már elverte a búzát, most a rozs következik. Estig elverjük a hátralevő kévéket.
II. Elkerget.
1. (régies) <Embert, állatot> verve elűz, kikerget.  A keményszivű [kislány] elveri a macskát, Orrára nyomintván egy goromba fricskát. (Arany János) Elkergetem még ma. Kiadom a parancsot, hogy ha még egyszer az udvarba jön, ostorral verjék el. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) Vkit elver (a háztól v. magától): végleg elűzi, elüldözi. Elverte a háztól.  Irígységből a leányt elverte, Elverte a háztól a világba. (Petőfi Sándor) Ágyából kiűzte, asztalától elverte az a gondolat, hogy van valami a földön, ami feltalálhatatlan. (Jókai Mór)
2. (választékos) Támadással elűz. Elverték az idegen hódítót határaikról.  A kapuktól ellenségteket Férjem veré el. (Madách Imre) Ali basa … a néhány száz főnyi őrségre támadva, azt rövid ellenállás után elverte útjából. (Jókai Mór)
3. <Hajót v. azon utazó személyt a hullám, a szél, a vihar> folytonos csapkodással odább-odább lök s így eltávolít, eltérít vhonnan. A hullám elverte a hajót a parttól.  Üldözőink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar, de minket is egész az egyiptomi partokig elvert. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, népies) <Felhőt, esőt a szél, a nap> elhajt.  A nap … azért veré el a ködöt, Csak azért, hogy tisztán lássék: milyen Hervadás van a világ fölött. (Petőfi Sándor) Az éji esőt elverte a kemény szél. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Nap, fény sötétséget> elűz, megszüntet.  És midőn a hajnal a homályt elverte, [Miklós] Magát egy sivatag pusztaságban lelte. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) <Testi v. lelki állapotot, érzést> megszüntet v. nem enged bekövetkezni; elűz. Elveri vkinek az álmát (a szeméről); elveri az unalmát.  Az orvosok semmiképpen sem tudták elverni róla a nyavalyát. (Vas Gereben) A király álmát is gond veri el, rágó. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Hiányérzetet> csillapít. Elveri éhségét, szomját.  Mikor aztán Miklós az éhét elverte, | Bence a kulacsnak nyakát kitekerte. (Arany János) Édes vizű folyók … Szelik át a rónát, partjaikra járnak Estenden a gímek szomjukat elverni. (Jókai Mór) || b. (irodalmi nyelvben, régies) <Gondolatot, érzést> elnyom, visszaszorít.  Félelmemet, hijába! el nem verhetem. (Kisfaludy Sándor) Ha egy [gondolat] jött volna is, hirtelen elverte a másik. (Tolnai Lajos)
6. (régies) <Időt> vmely jelentéktelen dologgal eltölt, hogy ne unatkozzék.  Beszéljetek …, hogy színházig elverjük az időt. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. por.
elvereget; elverés; elveret; elverhető; elverő; elverődik; elvert.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi