elveszt

Full text search

elveszt tárgyas ige
Általában okozza v. hagyja, hogy vmi, vki elvesszen.
1. <Tárgyat> tudtán kívül elejt, elhány, vhol hagy, úgyhogy nem tudja, hol lehet. Elvesztette iratait, kesztyűjét, pénztárcáját. Vigyáz rá, nem veszíti el.  Réten, réten, sej az újszegedi réten Elvesztettem a zsebrevaló késem. (népköltés) Keresgélni kezde, Mint aki tűt vagy más effélét elveszte. (Arany János)
2. <Személyt> maga mellől elhagy; gondatlanságból okozza, hogy vki elszakad tőle, ill. nem tudja megakadályozni, hogy el ne szakadjon. A nagy tolongásban elvesztette öccsét. || a. Szeme elől elveszt: <vkit, vmit, akit, amit az imént még látott> egyszerre nem lát, szem elől téveszt. Megpillantotta, de mindjárt el is vesztette szem elől.  A vezéri alakot … el sem veszthette az ember szemei elől. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Elveszt vmely nyomot, irányt: az eddig követett nyomot, irányt a tájékozódást lehetővé tevő körülmények hiányában nem képes követni. Elvesztette a megszökött tolvaj nyomát. A sötét erdőben elvesztette az irányt.
3. (választékos) Vki elveszt vkit: vkinek vmely hozzátartozója, kedves v. becsült ismerőse meghal. Elvesztette szüleit. Egy évben vesztette el gyermekét és férjét. A magyar irodalom egyik nagy reménységét vesztettük el benne.  Tízéves korában elveszté anyját a leányka. (Jókai Mór)
4. Elveszt(i) vmi(jé)t: <ember> vmely állandó v. alkalmi testi v. lelki sajátságot, tulajdonságot, képességet, birtokot nem tart meg, nem bírja tulajdonában, hatalmában megtartani, nem rendelkezik tovább vele. Elveszti bátorságát; elveszti egyensúlyát: nem tud egyensúlyban maradni, és ezért eldőlés, elesés fenyegeti; elveszti az eszét: a) megőrül; b) <részegségben, mámorban v. hatalmas indulat, szenvedély hatására> magán kívül lesz, öntudatlanná, beszámíthatatlanná válik; elveszti az eszméletét, öntudatát: elájul; elveszti a ® fejét; elveszti a hallását: a) megsüketül; b) zenei hallása megromlik; elveszti a hangját: a) bereked; b) nem tud többé hangosan beszélni v. (művészien) énekelni; soha se veszti el hidegvérét; elveszti a kedvét: elkedvetlenedik; elveszti látását: megvakul; (régies) elveszti a lelkét: magán kívül lesz, beszámíthatatlanná válik, kül. örömében, mámorában; elveszti a lélekjelenlétét; elveszti nyugalmát, türelmét; elveszti (a) szeme világát: a) megvakul; b) erős fénytől egy ideig káprázik a szeme; elvesztette a ® szemét; elveszti a szívét: a) beleszeret vkibe; b) (választékos) megijed, megrémül; elveszti a szüzességét v. érintetlenségét; elvesztette minden reményét. Ha te iszol, egészen elveszted az eszedet.  Bánfi e közbeszólásra elveszté mérsékletét. (Jókai Mór) Úgy érezte, hogy mindjárt elveszti eszét. (Tolnai Lajos) Egy rohamja is volt, huszonnégy órára elvesztette beszélőképességét. (Kosztolányi Dezső) Ha meghal a parancsnok, akkor elveszti a fejét mindenki, nem tudja, mit csináljon. (Móricz Zsigmond) || a. <Ember vmely előnyös helyzetet, előnyt, jogot, birtokot> bizonyos időponttól kezdve nem birtokol tovább. Elveszti állampolgárságát, állását, hivatalát, kenyerét, rangját; elveszti becsületét; elveszti vkinek a bizalmát, jóakaratát, kegyét, megbecsülését; elveszti függetlenségét; elveszti a ® hitelét; elveszti a jogát vmihez; (átvitt értelemben) elveszti lába alól a talajt: a) megszédül; b) magatartása, állásfoglalása ingadozóvá, bizonytalanná válik; c) életkörülményei bizonytalanná válnak; elvesztette tekintélyét. Minden vagyonát elvesztette. A háborúban egész országát elvesztette. A nagybirtokosok és nagytőkések elvesztették gazdasági erőforrásaikat.  Ügyetlennek s olyannak éreztem magam, mint aki elvesztette tekintélyét. (Gelléri Andor Endre) || b. <Küzdelemben, játékban, mérkőzésben tétet, előnyt> mint legyőzött, ill. vesztes kénytelen a győztes, ill. nyertes ellenfélnek átengedni. Minden pénzét elvesztette a kártyán. A csapat mindkét pontot elvesztette. || c. Vki számára, vki szemében v. vki előtt elveszt vmit: <személy, dolog> vkinek az értékelése szerint bizonyos időtől kezdve nem birtokol tovább vmely előnyös tulajdonságot. Számomra elvesztette jelentőségét. Előttem minden tekintélyét elvesztette.  Meguntam ezt a földi életet, Mely elvesztette szépségét szememben. (Petőfi Sándor)
5. Vmi elveszti vmijét: vmely anyagnak, dolognak, tárgynak vmely eddigi tulajdonsága, képessége megszűnik. A magvak egy része elveszti csírázóképességét. A sodrony elvesztette rugalmasságát. A ruha elvesztette színét. Az ügy elvesztette jelentőségét. A történet ily előadásban elveszti komikus jellegét.  A kard elvesztette élét, ha testéhez ért. (Mikszáth Kálmán)
6. Elveszt vmit: vesztesként, legyőzöttként kerül ki belőle. Elvesztette a csatát, az ütközetet. Ezt a mérkőzést nem szabad elveszteni. Elveszti a játékot v. a játszmát: a) a játék szóban forgó menetében vesztes lesz, kikap; b) (átvitt értelemben) merész, kockázatos vállalkozása nem sikerül. Akinek a siker a fejébe száll, az végül is elveszti a játszmát.  Forgách … elveszté a játékot mind a két oldalon. Itt Rákóczi vetteté őt fogságba, amott a király száműzte. (Jókai Mór) || a. (jogtudomány) Elveszti a pert: a) mint alperest a bíróság elmarasztalja, a felperes keresetének teljesítésére kötelezi; b) mint felperest a bíróság elutasítja keresetével.  Elvesztette a perét a megyén, feljebb vitte a táblákra, elhúzódott évekig. (Jókai Mór) || b. Elveszti a fogadást: a fogadásban a másik félnek lesz igaza (s ezért a fogadásban vállalt kötelezettségét köteles teljesíteni).
7. <Olyasmit, amit más mond v. tesz v. ami történik> figyelmével nem követ, s így nem fog fel, nem hall v. nem ért meg. A szónoknak egy szavát, egy mondatát, egyetlen mozdulatát, pillantását sem akarja elveszteni. Feszülten figyelt, és semmit el nem vesztett abból, ami a színpadon történt. A közbekiáltások annyira zavarták, hogy elvesztette beszéde fonalát.
8. Vmennyi időt elveszt (vmivel): vmennyi időt eltölt úgy, hogy azt veszteségnek, ill. fölöslegesnek érzi. Két órát elvesztett a motor javításával. Mennyi időt elvesztettem a keresgéléssel!  Sok szép időt vesztettem el Ez áluton. (Madách Imre) || a. Nincs elveszteni való időm (időd stb.): sietnem (sietned stb.) kell, a legkisebb időt is ki kell használnom (használnod stb.).  Direktor úr, … nekünk egyetlen elveszteni való percünk sincs. (Vas Gereben)
9. (régies, irodalmi nyelvben) Elveszt vkit: vesztét okozza vkinek, megöli; elveszti magát: öngyilkosságot követ el.  Voltak egyesek közöttünk, Tiszta, hű, nagy szellemek … Hány volt köztök, kiket a hon, Maga a hon veszte el! (Petőfi Sándor) Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, régies) <Szemölcsöt, foltot> kiirt, eltüntet.  Adja ide [a kezét], én elvesztem onnan [a szemölcsöt]. (Jókai Mór)
10. (ruházkodás, ritka) Elveszít (2).
Szólás(ok): ld. rév.
elvesztett; elveszthető; elvesztő.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi