elvezényel
elvezényel tárgyas ige
1. (bizalmas) <Alakulatot, osztagot> vezényszóval másfelé, máshová irányít. A foglalkozás befejeztével a parancsnok elvezényelte az osztagot a gyakorlótérről.
2. (katonaság) <Katonai személyt v. egységet felettes hatósága> állandó tartózkodási helyéről ideiglenesen más helyre rendel. Alakulatától elvezényelték egy tanfolyamra.
3. <Nagyobb zenélő, éneklő együttest> vmely zenemű előadásában ütemezéssel és más mozdulatokkal tud irányítani. Ha a karmester beteg, akkor ez a fiatalember is elvezényeli az énekkart. || a. <Ének- v. zenekart> hosszabb ideig vezényel. Az öreg kántor még egy pár évig elvezényeli az énekkart.
elvezényelés v. elvezénylés; elvezényelő v. elvezénylő; elvezényelt; elvezényeltet.
