1. <Ruhát> elszakadásig, elkopásig visel, egészen addig hord, míg viseltessé nem lesz. Elviselte minden ruháját.
2. (ritka) <Ruhát> viseltessége, kopottsága ellenére tovább, végső elrongyolódásáig visel. Elviseljük mi a kopott ruhát is. Azt a ruhát a koldus sem veszi fel, Mit egy magamszőrü ember elvisel. (Arany János) Akadtak néha ócska lovaglónadrágok a háznál, amelyeket Potrubányi úrnak kellett végleg elviselni. (Krúdy Gyula)
3. <Bajt, szenvedést, kellemetlen körülményt> ellenállást kifejtve v. belenyugodva, egészen a végéig tűr, szenved, visel. Ezt is elviselem valahogyan. Elviseli a fájdalmat, a hőséget, a megpróbáltatásokat, a nehézségeket. Köteles ő elviselni ezt a megalázást? A bajnok … Készebb elviselni örökös rabságot, Mint e feltétellel nyerni szabadságot. (Arany János) A lélek egyre többet elvisel. (Radnóti Miklós) || a. Vkit megtűr a közelében, környezetében, vállalja a vele való érintkezést, foglalkozást. Nehezen viselem el azt az embert. Édesanyám életében az a gondolat sem fordult elő, hogy sok a gyerek, akiket az Isten adott. Úgy viselte el, mint a természet parancsát és ajándékát. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely körülmény, állapot> lelkileg elnyű, nagyon elfáraszt, megvisel vkit. A sok gond és nyomorúság hamar elviseli az embert. (Eötvös József)
elviselés; elviselhető; elviselő; elviseltet.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.