emancipáció
emancipáció [ë v. e] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (választékos)
<Jogszabályok v. előítéletek miatt> függő, alárendelt, elnyomott helyzetben levő csoportok, rétegek, ritk. egyes személyek felszabadítása és felemelése ugyanarra a szintre, amelyen a közösség teljes jogú tagjai élnek; egyenjogúsítás. A nők, a zsidók emancipációja. Óh emancipáció, erő, önállóság, szabadulás a zsarnoki [férfi] nemtől: különös utópia a régimódi és nyájas konyhában! (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): nőemancipáció.
emancipációs.
