emberséges
emberséges [e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Emberséget (2–3) tanúsító, megértéssel viselkedő, jóságos <személy>. Emberséges ember, fogházőr, főnök. Híres főrend nemzetében, … Táncos, elmés, emberséges. (Faludi Ferenc) Vala nyájas, vídám, szelid, emberséges. (Arany János)
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó. Emberséges cselekedet; emberséges szavak. Mikor nem akar is valamit megadni, legalább emberségesen bocsátja el magától a kérőt. (Mikes Kelemen) Emberséges szíved van. (Mikszáth Kálmán)
