emez
emez [e-e] névmás, mutató (ragos alakjainak utótagja az ez névmás ragos alakjaival azonos)
I. (főnévi) -t, -ek [ë]
1. <Az ez-zel szemben, mint ennek hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> hozzám, a beszélőhöz még közelebbi v. egy másik közeli, ismert v. mutatással megjelölt személy, tárgy v. dolog; ez a (még) közelebb eső másik. Választhatod ezt vagy emezt. Nézd e rózsát bimbójában, Kebele még bezárva! | Nézd emezt itt virágában, Kebele már kitárva! (Kisfaludy Sándor)
2. <Az amaz v. az szóval szembeállítva:> a közelebbi v. a közelebbinek jelzett v. imént említett személy, tárgy v. dolog; ez. Ne amazt add, hanem emezt. Amaz derék ifjúvá nőtt fel … Emez elnyomorodott szegényke. (Jókai Mór)
3. Két v. több említett személy, tárgy, dolog közül a később, ill. utoljára említett személy, tárgy, dolog; ez. Egy uzsorást látunk, aki bosszút akar állni egy kalmáron, mert emez megvetőleg bánt vele s népével. (Ambrus Zoltán) A sok baka … hordta be a fecskét, az asztalokra rakta … Nem maradt a tábor udvarában elhullott fecske egy sem, csak amely már végleg elhalt. Emezek meg, a barakkszobába hordottak, egymás után nyitogatni kezdték a szemüket. (Tömörkény István)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Emez (és v. meg) amaz: <enyhe szitokszóként az elhallgatott rosszalló kifejezés helyett.> Fogsz hallgatni, gazember? Kutya emez amaz. (Jókai Mór)
II. (melléknévi) Emez a(z) …, (ritka, választékos) emez (ragtalan alakban csak magánhangzóval kezdődő szó előtt haszn.) <Közelebbi v. másik közeli, ill. a beszélő által közelinek jelzett, szóban forgó, imént említett v. itt következő személyről, tárgyról, dologról szólva:> az itt levő közelebbi; az itt levő másik, ez a másik. Emez esetben. Nem ezt, hanem emezt a ruhát választom.
Szóösszetétel(ek): mindemez.
