emlékezet
emlékezet [e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (lélektan is) A tudatnak az a képessége, hogy tartalmait meg tudja őrizni, s alkalomadtán fel tudja idézni; emlékezőtehetség, memória. Jó az emlékezete; rövid az emlékezete: hamar felejt; ha az emlékezetem nem ® csal; cserbenhagyja az emlékezete; gyengül az emlékezete; vkinek az emlékezete óta: amióta emlékezni tud; (legjobb) emlékezetem szerint: amennyire vissza tudok emlékezni; a maga v. más emlékezetét ® terheli vmivel; ® összeszedi az emlékezetét. Észlelni … tudsz, emlékezeted jó. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. A megőrzött emlékképek összessége. ® Bevési emlékezetébe; emlékezetébe ® hoz vmit vkinek; vkinek emlékezetébe idéz vmit: emlékeztet vkit vmire; vkinek v. vminek az emlékezetbe ® idézése; emlékezetbe ® ró vmit; emlékezetébe vés vmit: megjegyez; vkinek az emlékezetében él; emlékezetében ® marad vmi; ® megmarad vmi az emlékezetében; vmi ® megragad (az) emlékezetében; emlékezetében ® rögzít vmit; emlékezetben ® tart vmit, vkit; az utókor emlékezetében; emlékezetből: pusztán emlékképei alapján; emlékezetből idéz vmit, fest meg vkit; az emlékezetből is ® elmúlik; ® kiesik vkinek az emlékezetéből; emlékezetéből ® kirepül vmi; kitöröl vmit az emlékezetéből. A hosszú évek rövidek lettek az emlékezetben. (Babits Mihály)
3. (irodalmi nyelvben, régies) Emlékezés (1), reminiszcencia. Oh lassan szállj és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet! (Petőfi Sándor) Én, és a mindig kész emlékezet … Majd elbeszélgetünk multam felett! (Tompa Mihály)
4. (választékos) Emlék (1a). Áldott az emlékezete is; vkinek, vminek az emlékezetére. (vallásügy) Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Itt egy rozmarinszál, az emlékezetre. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Cyrano emlékezetét … nem munkái tartották fenn, hanem párbajai, s híres nagy orra. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): 1. emlékezeterősítés; emlékezethiány; emlékezetkiesés; emlékezetpróba; emlékezetvizsgálat; 2. emberemlékezet.
emlékezeti; emlékezetű.
