energia
energia [ë-ë v. e-e] főnév ..iát, ..iája
1. (fizika) Az anyagnak az az alapvető tulajdonsága, amelynél fogva munka végzésére képes. Elektromos energia; ® helyzeti v. potenciális energia; mechanikai energia: az anyag helyzeti és mozgási energiája együtt; mozgási, sugárzó energia; az energia megmaradásának ® elve. || a. Munka végzésére alkalmas, gyakorlatilag hasznosítható természeti erő, ill. ugyanez villamossággá alakítva. Elektromos energia. A gazdaságban a víznek a kútból való felhúzására a szél energiáját használják fel. A gyárat a közeli erőmű látja el energiával.
2. (átvitt értelemben) Munka. Sok energiát fordított rá.
3. (átvitt értelemben) <Személyben> a cselekvéshez szükséges, cselekvésben megnyilvánuló akaraterő, tetterő, szívósság, erély. A munkásosztály forradalmi energiája; ® kiéli energiáit; törhetetlen energiával lát feladatához, veti rá magát vmire. Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! (Kossuth Lajos) Nagy figyelemmel és makacs energiával játszott, azzal törődve csak, hogy mindenáron sarokba szorítsa ellenfelét. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. energiaanyag; energiaátadás; energiaátalakítás; energiaátvitel; energiacsere; energiaegység; energiaelhasználás; energiaérték; energiafaj; energiafejlesztés; energiafejlesztő; energiafelesleg; energiafelhasználás; energiafelhalmozódás; energiafogyasztás; energiahiány; energiakapacitás; energiakihasználás; energiakisugárzás; energiaközpont; energiamegmaradás; energiamegtakarítás; energiamennyiség; energiasűrűség; energiaszükséglet; energiatárolás; energiatelep; energiatétel; energiatörvény; energiaváltozás; energiaveszteség; energiaviszony; 2. atomenergia; hőenergia.
energiájú.
