engesztelő
engesztelő [e-e-e] melléknév -n v. -en v. -leg [e, e] (választékos)
Olyan <személy>, aki igyekszik vkit kibékülésre, kiengesztelődésre bírni. A megbántott szülőket engesztelő gyermek. || a. (választékos) Ilyen személlyel kapcs., rá jellemző. Engesztelő szavak, tekintet; engesztelő levelet, sorokat ír. || b. (vallásügy) Engesztelő nap: hosszúnap. || c. (vallásügy) Engesztelő áldozat, szentmise(áldozat): halott lelki üdvéért mondott gyászmise. || d. (vallásügy, történettudomány) Engesztelő áldozat: <egyes, régi pogány vallásokban> olyan á., amelynek célja az istenség kiengesztelése. Aeschylusnál Elektra mondja el az anyja álmát s ő az, kit Klytaemnestra az engesztelő áldozatokkal a sírhoz küld. (Péterfy Jenő)
