eper
eper [e-ë] főnév epret [e-ë] v. (ritka) -t, epre [e-e]
1. Az eperfa gyümölcse: apró sárgásfehér, pirosas v. fekete, édes bogyócskákból összetett hengeres v. gömb alakú termés; szeder. Fai v. fái eper; fehér, fekete eper; eperből főz pálinkát; epret ráz, szed a fáról. A fára már fel is mász, Anyjának ért epret ráz. (Fazekas Mihály) Hull az eper, kemény veréssel potyog a földre. (Nagy Lajos) || a. Eperfa (I). Fehér eperrel ültették be az út két oldalát.
2. Szamóca; a földieper gyümölcse. Erdei, kerti eper. Epret szed az erdőben. A domboldal piroslott az epertől. Epret áhit ősz apátok, Édes ízű földi epret. (Tompa Mihály) Vörös, de karcsú még a nyár … Vérbő eper a homokon. (József Attila) || a. Ennek indás töve, bokra. Az epret megkapálják, trágyázzák, szétültetik.
Szóösszetétel(ek): 1. eperajk; eperbokor; eperdzsem; eperfagylalt; eperízű; eperlekvár; eperlevél; eperpalánta; eperpálinka; eperszáj; eperszedés; eperszem; eperszín; epertermelés; epertermő; eperültetvény; 2. ananászeper; faeper; földieper.
eprezik.
