építészet
építészet [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Építmények és épületek megtervezésével és felépítésével foglalkozó elméleti és gyakorlati tudomány. Építészetet tanul; építészettel foglalkozik.
2. (művészettörténet) A képzőművészeteknek az az ága, mely épületek alkotásában a térhatással, a használt anyag tetszetős, cél- és anyagszerű alakításával, valamint a díszítéssel művészi hatást ér el. Az építészet a művészetnek egyik legrégibb formája. || a. (jelzővel) (művészettörténet) Ennek a művészetnek vmely korban, vmely népnél v. vmely stílusban való megvalósulási formája. Barokk, csúcsíves építészet; görög, magyar építészet; az ókori építészet remekei.
Szóösszetétel(ek): építészettörténet.
építészeti.
