épkézláb
épkézláb melléknév és határozószó
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akinek minden tagja ép, aki járni, mozogni, dolgozni tud, aki munkára, erőkifejtésre alkalmas; ép testű, munkabíró. Minden épkézláb ember siessen a tüzet oltani! Van itt vki épkézláb ember? Írmagul sem lehetett [a] … város falai közt épkézláb embert találni. (Jókai Mór) Az őrség valamennyi épkézláb tagja, szuronyos fegyverrel vállán, felnyomult az udvarra. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Ép (1), sértetlen, csorbítatlan <tárgy>. Nincs a háznál egy épkézláb pohár.
3. (átvitt értelemben) Értelmes, világos, jól felépített, hibátlan <gondolat, megnyilatkozás>. Nem tud egy épkézláb mondatot leírni.
II. határozószó (népies) Épségben, baj nélkül. Alig tudtam épkézláb megmenekülni. A szegény katona … tíz krajcárért, meg egy prófuntért szolgálja a hazát … Elmegy épkézláb, s hazajön egy mankóval. (Jókai Mór)
