1. Olyan <személy, ill. személyek csoportja>, akinek v. amelynek vmiben, vmely munkaterületen nincsen érdeme. Érdemtelen diák, pártfogolt. Az istenek megunják érdemtelen, buta csoportokat boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni. (Széchenyi István) Engem az érdemtelen … polgárt késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél felé! (Kossuth Lajos)
2.Vmire érdemtelen: olyan <személy>, aki nem méltó vmire, nem érdemel meg vmit. Érdemtelen a dicséretre, jutalomra, kitüntetésre. Érdemtelenül kapott dicséretet.
3. Olyan <dolog>, amit nem érdemelt meg vki. Érdemtelen dicséret, jutalom, kitüntetés.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Érdemtelen (1) személy. Érdemtelenek ne számítsanak kitüntetésre. Pénzen árulsz s adsz el hivatalt Érdemtelennek. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A kassai apácák nem osztogatták érdemteleneknek az oklevelet. (Krúdy Gyula)
érdemtelenség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.