érés
érés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az érik (1, 2) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi (kül. növény) érik. ® Teljes érés; a gabona, a gyümölcs érése; a sajt érése; érés idején; érésben levő: éppen érő; éréskor. || a. Vmivé érés: vmivé fejlődés. Csak arca pattanásai árulják el, hogy most megy át a férfivá érés rejtelmes korszakán. (Kuncz Aladár) || b. Nemi érés: az az élettani folyamat, melynek során a serdülő alkalmassá válik a fajfenntartásra; serdülés.
Szóösszetétel(ek): 1. érésidő; 2. tettenérés; utóérés; viaszérés.
érési; érésű.
