éretlenség
éretlenség [e-e] főnév -et, -e, [ë, e]
Általában az éretlen melléknévvel ifejezett tulajdonság, ill. állapot.
1. Vminek, főként gyümölcsnek éretlen (1) volta, állapota.
2. Az éretlen (4) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Politikai éretlenség; a tizenhat éves kamasz éretlensége. Fiatal éretlenség, hányszor elítéltek! (Vas Gereben)
3. Éretlen (4a) beszéd, cselekedet, magatartás. Micsoda éretlenség ilyet csinálni! Oktalan csevegés! magam is rátérek, Hogy biz’ éretlenség, amiket beszélek. (Arany János)
