érik
érik tárgyatlan ige -t v. -ett [ë]; -ne; -jen (-jék) [e, ë] (csak 3. személyben)
1. <Növényi termés> növekedése teljes kifejlődéséhez közeledik, és fokozatosan a rá jellemző végleges alakot, színt, minőséget, ízt kapja. Érik az alma, a len, a meggy; érik vminek a ® vetése. Érik a cseresnye, hullik a levele. (népköltés) Hajlós rozs érik a kaszákra. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Helyzet, állapot, gondolkodás, ügy> a kívánatos irányban alakul, fejlődik, tisztázódik. Érik a dolog, a jövő, az ügy. Érnek a megegyezés feltételei. S köszörülöm a kasza élit, | mert földünkön az idő érik, | zajtalanul és félelmesen. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmivé érik: <vmely helyzet, állapot, tulajdonság> úgy alakul, hogy vmit eredményez. A vendégcsapat fölénye végül is góllá érett.
2. <Étel, szeszes ital, szerves anyag> a benne végbemenő vegyi folyamat által felhasználásra, fogyasztásra, élvezetre alkalmassá válik, jellemző tulajdonságai (színe, íze stb.) folyamatosan kialakulnak, hatákonysága fejlődik. Érik a pálinka, a pezsgő. Érik már a sajt. A gödörben érik a trágya.
3. <Kelés> egyre duzzadtabb lesz, a felfakadáshoz mindinkább közeledik. Nyakán már érik a kelés.
4. (átvitt értelemben) Vki vmivé érik: vki fejlődésének magasabb fokát elérve vmivé válik. Asszonnyá, férfivá érik. Kiváló sakkozóvá érett. || a. (népies) Érik vki: egyre jobban látszik rajta, hogy közeledik a halálhoz. Érik már a szegény öreg.
5. (iskolai, bizalmas) Érettségizik. Az idén érik a fia.
Igekötős igék: beérik; elérik; leérik; megérik; ráérik; túlérik.
