érintkezés
érintkezés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában az érintkezik igével kifejezett történés, mozzanat, állapot; az a tény, hogy vki, vmi érintkezik (vkivel, vmivel).
1. (ritka) Két v. több személy, test, tárgy egymáshoz érése, egymást érintése. Az üvegeket úgy rakta egymás mellé a ládába, hogy ne lehessen közöttük érintkezés. || a. (villamosság) Két elektromos vezeték olyan kapcsolata, egymáshoz érése, amely feltétele annak, hogy áramkör keletkezzék. Nem ég a villany, mert a kapcsolóban nincs érintkezés. A telefonvezetékben megszakadt az érintkezés.
2. (átvitt értelemben) Kapcsolat, összeköttetés vkivel v. vmely csoporttal, közösséggel, szervvel. Baráti, rokoni, társadalmi érintkezés; hivatali, hivatalos, írásbeli, szóbeli érintkezés; alkalmi, gyakori, ritka érintkezés; megszakad, helyreáll köztük az érintkezés; felveszi vkivel, vmivel az érintkezést*: érintkezésbe lép vkivel, vmivel; érintkezésbe jut v. kerül vkivel. Telefonon érintkezésbe léptünk a parancsnoksággal. A század érintkezést keresett a szomszédos alakulatokkal. A két ország megszakította egymással az érintkezést. [A foglyot] nem lehet eléggé őrizni, hogy valakivel érintkezésbe ne jöjjön. (Jókai Mór) Csöndesen beszélgettek …, hogy ne zavarják az igazgatót, ki telefonon „érintkezésbe lépett” a polgármesterrel. (Kosztolányi Dezső) || a. (hivatalos) Nemi érintkezés: n. közösülés. || b. (katonaság) <Háborúban, harcban, hadgyakorlaton> az ellenséggel való összecsapás, harc, összeütközés. ® Felveszi az érintkezést az ellenséggel.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
érintkezési.
