erjedés
erjedés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az erjed igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi erjed.
1. Erjesztőgombák okozta vegyi bomlás. Ecetes, szeszes, tejsavas erjedés; ® zajos erjedés. Az árpamaláta erjedéséből lesz a sör, a méz erjedéséből a mézsör, a must erjedéséből a bor. A folyadék erjedésnek indult.
2. (átvitt értelemben) Forrongás, nyugtalanság, átalakulás. Az első világháborúban a frontokon a katonaság közt megindult az erjedés. Óh, mennyi eszme az, mi így kitisztul; De, hajh, az erjedés kinos, nehéz. (Arany László) Otthon a csöndes, piszkos erjedés Utálatos halálideje tartott, Mikor Párisban … formálódtak a kardok. (Ady Endre) [Párizs.] Ez a drága trágya dombja, melynek nemes erjedése | elég, hogy egy kontinensnek talaját átássa-vésse. (Babits Mihály)
erjedéses; erjedési.
