erősség
erősség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban csak a 3. jelentésben)
1. Az erős melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek erős volta; erő. A fagy, a paprika erőssége. A fejfájás erőssége csökkent. Elszörnyedt a bajnok Toldi erősségén. (Arany János) || a. (fizika) Vmely fizikai jelenség hatásának, erejének mértéke, mérhető mennyisége. Az áram, a fény erőssége. Fokozza a hang erősségét. || b. (fizika) A lencsének dioptriában kifejezett görbülete. A szemüveg erőssége.
2. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek előnyös oldala, képességének, tudásának igazi tere, értéke. A biológia az ő igazi erőssége. || a. <Emberi közösségnek> támasza, oltalma, legjelentékenyebb tagja. A család, a tanári kar erőssége.
3. (irodalmi nyelvben, régies) Megerősített hely; erődítmény. [Szalonta] Négyszögbe kerített alkalmas erősség; Három felől a tájt szegi nagy erdőség. (Arany János) Valami harminc erősséget rombolt el ez a had. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. erősségmérő; 2. áramerősség; fényerősség; szélerősség.
