erre-amarra
erre-amarra határozószó, határozatlan
I. határozószó Különféle irányban; mindenfelé; erre-arra (I). A labanc-dandár … erre-amarra elkóborolt. (Jókai Mór) Elbódorgott [= elkódorgott] erre-amarra a jégen. (Eötvös Károly)
II. (indulatszó-szerűen) (népies, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Durva szitok(szó) helyettesítőjeként; többé-kevésbé hasonló értékű, mint:> ilyen-amolyan; <bizonyos szöveghelyzetben:> (a) teremtésit!, (a) mindenit!; erre-arra (II). Az anyja erre-amarra!
