ért [2]
ért [2] melléknév -en (-ebb) [e, e] (ritka, tájszó, irodalmi nyelvben)
Érett (I. 1, ritk. 5). A fára már fel is mász, Anyjának ért epret ráz. (Fazekas Mihály) Értünk Kúnság mezein | Ért kalászt lengettél. (Kölcsey Ferenc) Mint ért gyümölcsnek az a finom hamva: Úgy volt szeme fénye fátyollal bevonva. (Arany János)
