érvénytelen
érvénytelen [e-e] melléknév -ül
1. (jogtudomány, hivatalos) Érvény (1) nélkül való; nem érvényes. Érvénytelen jogügylet, szavazat; érvénytelen számla; érvénytelennek nyilvánít vmit; érvénytelenné válik, lesz. Érvénytelennek kell kimondatnia első házasságát. (Ambrus Zoltán)
2. Érvényét (2) vesztett, elavult, régi, lejárt. Érvénytelen jegy; érvénytelen pénz.
érvénytelenség.
