érzés
érzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Külső v. belső inger, hatás által keltett érzet, benyomás. Feszülő, jó, kéjes, kellemes, kellemetlen, könnyű, rossz érzés; a fájdalom, a jóllakottság, a hideg, a meleg érzése. Milyen érzés lehet az, amikor vkinek fúrják a fogát? Olyanféle kellemes érzés vett erőt rajta, mint a bőrig ázott emberen, aki végre meleg szobában találja magát. (Herczeg Ferenc)
2. Az a lelki tartalom, állapot, melyet vmely nem tudatos, ösztönös állásfoglalás határoz meg; érzelem. Forró, heves, kínos, lagymatag érzés; anyai, apai, hazafias, nemzeti, vallásos érzés; ® felszabadító érzés; ® kisebbségi érzés; megnyugtató, szorongó érzés; ® vegyes érzések; fájó érzés tölt el vkit; ® nehéz érzésekkel. Ellentétes érzések között hányódik. Szíve csordultig telt érzéssel. Milyen érzés lehet az, amikor vki halva látja gyermekét? Felemelő érzés volt, amikor befejezte művét. Szörnyen szerelmes volt hát a fiú! … De már nem ollyan érzéssel van a Gyalázatos. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [1848-ban] a fiatal szíveken egy furcsa érzés rezgett végig. (Eötvös Károly) || a. Érzéssel: teljes lélekkel átérezve, érzelmi azonosulással, átéléssel. Sok érzéssel énekel, szaval, zongorázik. || b. Jóérzés. Nincs benne annyi érzés se, mint ebben a kőben. Ha volna érzés, illem bennetek, Nem tűztök engem ilyen célra ki. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || c. Hangulat. Szomorú, vidám érzés.
3. Sejtelem, hit, vminek (előre) megérzése; benyomás, impresszió. Az az érzésem, hogy ez a dolog balul üt ki. Az az érzése volt, hogy már járt ebben a házban. Mindig az volt az érzése, hogy ez ravasz ember. A veszedelem érzése megacélozta az izmait. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Ösztön, ösztönös érzék. Menj saját ép érzésed vezérlete után. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. érzéshiány; érzéskomplexum; érzésküszöb; érzésteli; érzésteljes; 2. becsületérzés; diadalérzés; együttérzés; életérzés; ellenérzés; félelemérzés; felelősségérzés; közérzés; szégyenérzés; tisztességérzés; utánérzés.
érzéses; érzésű.
