esket
esket [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Esket vkit: <pap> a házasságot kötő felekkel a házassági eskü szavait egymás után elmondatja, ill. az ezzel kapcsolatos szertartást végzi. Ki eskette őket? Akit ornátusba öltözött főpap esketett: nem fog második házasságot kötni polgármester előtt. (Ambrus Zoltán) || a. (ritka, bizalmas) <Anyakönyvvezető a jegyeseket> erre vonatkozó szabad és egybehangzó kijelentésük alapján házastársaknak nyilvánítja, ill. az ezzel kapcs. hivatalos eljárást végzi.
2. (ritka) Esket vkit: <erre jogosított hivatalos személy> a hivatalával, hivatásával járó kötelességek teljesítésére vonatkozó eskü szövegét folyamatosan elmondatja vkivel; felesket. Holnap esketik a hadnagyokat.
Igekötős igék: felesket; megesket; összeesket.
eskető.
