est
est [e] főnév -et, -je [ë, e] (választékos)
1. Este (II. 1) Az est leszálltával. Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? (Petőfi Sándor) Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel, | Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János) Ablakában ül anyám És az estbe kivigyáz. (Tóth Árpád) || a. Estig: vmely nap alkonyatáig, amíg a nap le nem nyugszik. Holnap estig. Ma estig. Reggeltől estig. Vasárnap estig. Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol. (Ady Endre) || b. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen időpontig. Estig nem történt semmi. Estig még odaérek.
2. (átvitt értelemben) Az esti órákban tartott előadás, rendezvény. Irodalmi, műsoros est; ® tarka est. Ünnepi estet rendeztek.
Szóösszetétel(ek): 1. estharang; estidő; 2. dalest; délest; emlékest; fogadóest; karácsonyest; kultúrest; operaest; táncest.
