észak
észak főnév -ot (csak egyes számban), (régies) éjszak
1. Az az égtáj, amely a sarkcsillag felé esik; a déllel ellentétes égtáj. Észak felől v. északról fúj a szél; északnak v. északra néz vmi; északra (határozóként, fokozható is), északabbra, legészakabbra: a) vhol ennek az égtájnak az irányában; b) vmerre ebbe az irányba; északra fekszik, terül el. Északra megy. Merre van észak? Északnak tartottak a Mecsek országútján. (Gárdonyi Géza) Eltévedt ezen a pusztán, … nem tudja, merre van észak, merre van dél. (Móricz Zsigmond)
2. A tőlünk ebbe az irányba eső, hidegnek, ridegnek, terméketlennek tartott táj, vidék, országok. A messze északon; északon terül el. Északra utazott. Búsan nézem … a fuvalmat, melyet éjszak Zúgva délnek ereget. (Vörösmarty Mihály) Ha én szólok, Észak beszél, Fagy és fátum fogja a számat. (Ady Endre) Este és hidegben észak felé indulok. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): észak-afrikai; észak-amerikai; észak-atlanti; észak-ázsiai; északcsillag; észak-európai; észak-koreai; észak-magyarországi; északnémet; észak-németországi; északolasz; északsarki.
