eszélyes
eszélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (irodalmi nyelvben, régies)
1. Olyan <személy>, aki céljának elérésére okosan, ügyesen tudja a legmegfelelőbb eszközöket alkalmazni. Már ez ildomos, eszélyes férfihoz méltó dolog … (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jónás úr igazi típusa volt az eszélyes opportunistáknak. (Mikszáth Kálmán)
2. Az adott körülmények között a legmegfelelőbb; célszerű. Lakomat eszélyesen rendezém. (Vas Gereben) Ha kell s eszélyes, Nem félek hazámért vérem kiontani. (Arany János)
eszélyesség.
