eszemadta [e-ë v. ë-ë; m-a] melléknév és főnév (népies, kedveskedő)
I. melléknév (az utána álló főnév olykor 3. személyű birtokos személyragot kap) <A beszélő számára> nagyon kedves, aranyos <személy, főleg lány, nő>. Julcsa … ott guggolt a sajtárral az ölében, és … Azt súgtam a fölébe, hogy: „eszemadta gyöngyvirága!” (Petőfi Sándor) Egy eszemadta szép gavallér ugrik ki a hintóból. (Jókai Mór)
II. főnév ..tát, ..tája (rendsz. határozott névelővel) Ilyen személy; drága teremtés; a lelkem. Úgy szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét. (Jókai Mór) A neki ajándékozott drága gyűrűt … még mindig hordja az eszemadta. (Mikszáth Kálmán)
III. (indulatszó-szerűen)
1. <A kedveshez, szerelmeshez intézett kedveskedő szóként.> Megvirrad még valaha, Nem lesz mindig éjszaka, Eszemadta! (népköltés) Száraz ág ellobban, a szerelem jobban, Eszemadta. (népköltés)
2. <Bizalmaskodó, kedveskedést kifejező szóként.> Ez a fiatal barátunk itt … Rákóczy László, ha híréből ismeri. – Hogyne ismerném, eszemadta? (Jókai Mór)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.