eszeveszett

Full text search

eszeveszett [e-e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki (erős felindulásában) elvesztette az eszét, aki nem tud értelmes, józan emberhez méltón gondolkozni, cselekedni. Az az eszeveszett fiatalember belement a kalandba.  Őrültségedbe már addig jutál, Hogy ily eszeveszett emberekre hallgatsz? (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
2. Meggondolás nélkül véghezvitt, a józan mértéktartás híjával levő <cselekedet, megnyilatkozás>. Eszeveszett költekezés, mulatozás, tékozlás, tett.  Eszeveszettebb lett a víg dal és zene. (Jókai Mór) || a. Kétségbeesett, elkeseredett, vad. Eszeveszett düh, gyűlölet, ordítás, sikoly.  Eszeveszett harag fut égő agyába. (Petőfi Sándor) Nem hallgatád meg Eszeveszett, vad átkaim. (Tolnai Lajos) Lihegve a gyűlölettől szórtam felé sértéseket; de eszeveszett izgalommal vártam este. (Kaffka Margit) || b. (főleg határozóraggal) Ijedtségtől, indulattól, rémülettől hajtott és többnyire pánikszerűen gyors <mozgás>. Eszeveszett menekülés; eszeveszetten fut, nyargal, rohan, vágtat.  A két asszony eszeveszetten rohant ki az utcára. (Vas Gereben) A csendőr most, hogy a keze felszabadult, eszeveszetten, vérbe borult arccal ment neki. (Nagy Lajos) || c. (túlzó) Rendkívül nagy, nagyfokú, nagymértékű; őrült (I. 4). Eszeveszett ostobaság, rohanás, szerelem.  Csak sírni volt lelkemnek ereje | … így büntetve saját eszeveszett | gyöngeségemet s – tán – önzésemet. (Szabó Lőrinc)
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka) Eszeveszett személy. Ebadta eszeveszettje!  Én most már nem segithetek … Eszeveszett! ugy kell neked! (Vajda János)
eszeveszettség.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi