eszkábál
eszkábál [ë v. e] ige -t, -jon, (tájszó) iszkábál (népies)
1. tárgyas (ritka) Eszkábál vmit: vmely tárgy szétálló részeinek eszkábával való összeillesztését végzi. A hajó fenekét eszkábálja. || a. tárgyas (hajózás, régies) <Hajók hasadékait> szurokkal, tömítőanyaggal folyamatosan betömi, kitölti. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (tájszó) <Faedényt> kéthegyű, lapos vaskapoccsal v. ilyenre formált bádogból készült folttal szegez. Jött azután Nyúlláb, meg a kancsi Degesz: | Mindenik iszkábál, hasadt teknőt szegez. (Arany János)
2. tárgyas Készít, összeállít. Disznóólat, kunyhót eszkábál. Jöttek malterral, kalánnal, | téglával és szekérrel: ástak, raktak, | fából nagy állványokat eszkábáltak. (Babits Mihály)
3. tárgyas Hevenyészve v. hozzá nem értő módon, nagyjából, durván összeállítva, összeütve készít vmit; tákol, fabrikál. Majd eszkábálnak vmit ólnak. Egy kis széket eszkábált a fiának. Azt gondolja, hogy én fölveszem azt a ruhát, amit a prusznóci schneider [= szabó] eszkábált? (Jókai Mór) || a. (ritka) Kisüt, kitalál, alkot, csinál vmit. Ölettél-e már koráncot? (vadonat-új szó; most iszkábáltam ehelyett: korai malac.) (Arany János)
Igekötős igék: összeeszkábál.
