eszme
eszme [e-e] főnév eszmét, eszméje [e, e-e]
1. (választékos) Vmely (értékesnek tartott) jelenségről, általános érvényű célról alkotott fogalom; idea. Fennkölt, nemes eszme; a boldogság, az igazság, a házasság, a szép eszméje. Nagy a nép, ő az eszme fegyvere, És az eszmére, kardodat ne fend! (Tompa Mihály)
2. (filozófia) <A materialista filozófiában> a gondolat mint a valóság visszatükröződése az emberi tudatban.
3. (filozófia) <Az idealista filozófiában> ős mintakép, irányító fogalom, típus mint a valóság lényege, olykor önálló létezőként tekintett változatlan valóság; idea.
4. Vmely világnézet alapvető, lényeges elve, célja. Haladó eszmék; a kommunista eszme. Eszméit megvalósítja. Márvány szobor helyébe, Ha fennmarad nevem, Eszméim győzedelme Legyen emlékjelem. (Eötvös József) Lám, lám, mivé silányult a nagy eszme, Melyért a cirkusz vértanúi haltak. (Madách Imre) || a. Eszmeáramlat. Vmely kor uralkodó eszméi.
5. (választékos) Elképzelés, terv. A Magyar Tudományos Akadémia eszméje már a XVII. században felmerült. A pozsonyi tisztelkedés … óriási botlás vala mind eszmében, mind alkalmazásban. (Vörösmarty Mihály) Nekem ily eposz már régi eszmém. (Arany János) || a. (választékos) Ötlet, idea (4). Furcsa eszméje támadt. Van egy jó eszmém. Hogyne érteném? Hiszen én adtam rá a legelső eszmét. (Jókai Mór)
6. (ritka, választékos) Vmely művészi v. tudományos alkotás alapvető gondolata; alapeszme. A regény uralkodó eszméje.
7. (választékos) Gondolat. Eszmét ® cserél vkivel. Setét eszmék borítják eszemet. (Vörösmarty Mihály) Tudatlan …! bárki légy, Hogy az ajtót ily gorombán rugdosod, Kivervén a talált eszmét fejünkből. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. eszmecsíra; eszmedús; eszmeébresztő; eszmeficam; eszmegazdag; eszmegerjesztő; eszmehiány; eszmekincs; eszmeláncolat; eszmelankasztó; eszmerokonság; eszmezavar; 2. alapeszme; állameszme; irányeszme; koreszme; rögeszme; téveszme; vezéreszme.
