eszmélet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (lélektan is) Az a normális lelkiállapot, amelyben az ember tud magáról, öntudata működik. Eszmélet nélküli beteg; eszméleten van; eszméleten kívül van; eszméletre ® hoz vkit; eszméletre kelt vkit; eszméletre tér; eszméletre ® térít vkit, vkinek eszméletre ® térítése; ® elveszti az eszméletét; eszméletét visszanyeri. A fészerben alvó őrök fölébredtek, de nem annyira, hogy teljes eszméletre jőnének. (Eötvös József) A Rókusba vitték, Hol már eszméletét nem nyerte vissza. (Juhász Gyula)
2. (ritka, költői) Lelkivilág, érzelmi élet. Nyugott és tiszta volt Ifjú eszméletem, Mint a puszták tava Regényes keleten. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Emlékezet; tudat. Eszméletén a kis tiszt bamba ábrázata villant keresztül. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek):eszméletvesztés.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.