eszméletlen
eszméletlen [e-e-e] melléknév -ül
1. Eszmélet, öntudat nélküli, eszméletét vesztett <személy>. Eszméletlen ember, gyermek. Eszméletlenül terült el a földön.
2. határozói használat(ban) (választékos) Eszméletlenül. Lángolt az orcája, dobogó szíve vert, Élt még, de nem tudta, s eszméletlen hevert. (Csokonai Vitéz Mihály)
eszméletlenség.
