esztelen

Full text search

esztelen [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, akinek nincs (magához való) esze; dőre. Esztelen bolond, leány.  A bölcs szánalmas megvetéssel tekinte az esztelen ifjúra. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, értelmetlen, balga, esztelenséget kifejező <cselekedet, magatartás>. Esztelen beszéd, cselekedet, divat, gondolat, gyűlölködés, intézkedés, pazarlás, szórakozás; esztelenül viselkedik.  Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész! (Babits Mihály) Esztelen álmokba menekszel. (Szabó Lőrinc) || a. Meggondolatlan, hebehurgya. Esztelen lépés, nyilatkozat. Ne légy ily esztelen!  Szégyenli esztelen csacsogását. (Péterfy Jenő)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] Esztelen személy.  Esztelenek! azt hitték, hogy Tepelenti fölött kacagni lehet. (Jókai Mór)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi