I. melléknév Olyan <személy>, aki étkezik. A vendéglőben étkező emberek.
II. főnév -t, -je [e]
1. Étkező személy. Az üzemben étkezők száma emelkedett.
2. Olyan helyiség, melyben étkezni szoktak. Üzemi étkező. Ide küldjem a reggelijét, vagy át tetszik jönni az étkezőbe? (Jókai Mór) || a. Főleg állandó vendégek kiszolgálására berendezett, italmérési joggal nem rendelkező, kisebb és általában szerényebb, olcsóbb vendéglátó-ipari üzem, vállalkozás. ®Abonens étkező; étkezőben ebédel. Étkezőből hordatják a kosztot. || b. (ritka) Étterem. Gőzölgő ételek és boros palackok között azt hihettük volna, hogy előkelő étkezőben ülünk. (Kuncz Aladár)
3. (bizalmas) Étkezőkocsi. Az étkezőbe száll fel. Tessék átfáradni az étkezőbe! Biztosítottak, hogy amennyiben az étkezőbe méltóztatnék fáradni, ők azonnal lezárják a fülkét. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.