etűd
etűd [e-ű v. ë-ű v. ë-ü] főnév -öt, -je [e] (zene)
Vmely hangszerre írt, főleg a technikai készség fejlesztésére alkalmas zenedarab; tanulmány (5). Elegáns, fárasztó, nehéz, unalmas etűd. || a. Önálló zenei gondolatot kifejező, de főleg a fejlett technikai készség bemutatására alkalmas, e célra írt zenedarab. Chopin, Liszt, Paganini etűdjei.
etűdözés; etűdözik; etűdöző; etűdöztet.
