európai
európai [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -bb (csak a 2. jelentésben)
1. Európához tartozó, vele kapcs., ott lévő <személy, dolog>. Európai állam, folyó, hegység, nép, ország, város. Bajnokot éneklek s a bús Hadak Istene bátor | Hét fő hadnagyait, kik a … nagyokat szenvedt európai legszebb | Nemzetet a Pannon boldog mezejére vezették! (Csokonai Vitéz Mihály) Miként remélhessük, hogy hely legyen nemzetünk számára fenntartva az európai államcsaládok kerek asztalánál, ha az európai kultúra tényezői között meg nem jelenünk. (Kossuth Lajos) || a. Európában keletkezett <szellemi jelenség>. Európai filozófia, építészet, festészet, szobrászat, zene. Hinni mertünk a nemzetek testvériségében, jövőt láttunk az európai műveltség fejlődésében. (Kuncz Aladár) || b. Európából származó, róla elnevezett. Európai bölény.
2. Az Európában élő emberekre jellemző <dolog>. Európai divat, életforma. || a. (választékos) Az európai műveltség nemes hagyományait tükröző <magatartás, megnyilatkozás>. Európai hang, modor.
II. főnév -t, -ak, -ja Európában élő v. onnan származó ember. Az európaiaknak erősebb a történeti érzékük, mint az amerikaiaknak.
európaias; európaiság.
