exponál
exponál [ë v. e] ige -t, -jon
1. tárgyas (választékos) Exponálja magát vkiért v. vki érdekében: úgy, olyan határozottsággal képviseli vkinek az érdekeit, hogy ezáltal magát, saját tekintélyét, érdekeit is veszélyezteti. Nem volt hajlandó exponálni magát a barátjáért. || a. Exponálja magát: határozottan állást foglal. Exponálja magát vmely kérdésben. Vizy … hallgatott, mert nem szerette magát exponálni, meg aztán minden elvi vitát meddőnek tartott. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (fényképészet) Fényképezőgép zárjának meghatározott ideig való nyitvatartásával a filmet v. lemezt fény hatásának teszi ki, megvilágítja. Két másodpercet v. két másodpercig exponál. Mennyit exponáltál ennél a felvételnél? || a. tárgyas (ritka) <Felvételt> meghatározott ideig tartó expozícióval készít. Meddig exponáltad ezt a felvételt?
3. tárgyas (irodalomtudomány) <Drámában vmely összeütközést, bonyodalmat> a szereplők és indítékok megvilágításával előkészít. A szerző ügyesen exponálja a nagy szerelmi jelenetet.
Igekötős igék: túlexponál.
exponálás; exponálható; exponáló; exponáltat.
