extra
extra [ë v. e] melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév
1. (régies, választékos) Soron kívüli, rendkívüli. Extra kiadás. Úgy szokás, hogy … a tanácsbeliek … bűneikért extra feloldást kapjanak. (Jókai Mór) Extra napidíjat kap. (Csiky Gergely)
2. (választékos, rosszalló) Másokétól különböző; saját, külön. Az előkelősködő uraknak extra nótájuk volt. Nem szabad extra véleményeket … táplálgatni. (Tolnai Lajos)
3. (bizalmas, gyak. gúnyos) Rendkívüli, különleges, nem köznapi. Extra cikk, gyártmány. Mindig extra dolgokat kíván. Egy ily kurta extra emberre hol kapni hirtelen ruhát? (Tolnai Lajos)
4. (katonaság, régies, nem hivatalos) Gyak. a viselő által készíttetett, kimenőre való, nem gyakorló <egyenruha, felszerelés>. Extra csizma, ruha.
II. főnév extrát, extrája
1. (katonaság, régies, nem hivatalos) Extra (I. 4) egyenruha. Fölvette az extráját.
2. (bizalmas, rosszalló) Különleges dolog. Ez mindig vmi extrát akar. Amerikai? Ennek valami extrát is lehet beadni. (Csiky Gergely)
III. határozószó (ritka, bizalmas, rosszalló) Külön, csak neki, egyedül. Mindig extra kell neki teríteni.
Szóösszetétel(ek): extraruhás; extraszobás.
