ez

Full text search

ez [e] névmás, mutató; határozóragos alakjai: ebbe, ebben, ebből, ezért, ehhez, eddig, ekként, ekképpen, ekkor, ezen, ennek, ennél, erre, erről, ettől, ezzé, ezzel v. evvel; (ragozhatatlanul, főnévi jelentésben, a mondat végén v. mássalhangzóval kezdődő szó előtt (népies) e; melléknévi jelentésben mássalhangzóval kezdődő jelzett szó előtt a köznyelvben és az irodalmi nyelvben is e).
I. (főnévi) ezt [e] v. (ritka, népies) eztet [e-e]; ezek [e-ë], (birtokos személyraggal igen ritka) ezze [e-e]
1. <Közel(ebb)re mutató szóként valóságos rámutatással kapcsolatban, gyak. mély hangú párjával v. a helyzetben adott szemléletre támaszkodva, kézzel való rámutatás nélkül is:> az itt mutatott dolog v. személy. Ez (itt) a Sashegy! Ez (itt) a Duna! (áruházban, üzletben:) Ezt veszem meg.  De most im beugrat egy balog, egy sete; Kérdezi a népség: vajon ki lehet e? (Arany János) Ez se az, az se az. Ez öreg, ez fiatalabb, ez sánta. (Gárdonyi Géza) Ez kapsz érte – csipiszt mutatott feléje. (Kosztolányi Dezső) || a. <Gyak. a lenézés, lebecsülés v. ellenszenv árnyalatával:> a rámutatással megjelölt jelenlevő v. közeli személy. Ezzel csak nem állok szóba!  Alkalmatosságot szerzél nekem | ezzel (Ottóra mutat) sok édes mulatságra is. (Katona József)
Az I. jelentéscsoport 1. sz. jelentésében, az 500. lap második hasábjának harmadik sora végén kezdődő Kosztolányi-idézet első szava helyesen: Ezt
2. <Rámutatás nélkül, az előzményekből ismert v. az imént említett tárgyra, eseményre, gondolatra utalva:> az imént említett, az ismert s időben, gondolatban v. érzelmileg közeli dolog. Ezen felbátorodva; ezt meggondolva. Ez már sok volt neki. Ezt még nem hallottam. Ebbe nem egyezem bele. Erről ne beszéljünk többet! Ez az egész: mindent elmondtam, nincs hozzátenni valóm. Ezt nem vártam tőled: csalódást okoztál nekem; csalódtam benned; (bizalmas) ez már beszéd v. ezt már szeretem v. (tréfás) ez már döfi!: nagyon tetszik nekem, amit az imént hallottam, tapasztaltam, amit látok; ez már ® teszi v. ez aztán ® teszi; (régies) e kívül: ezen kívül.  Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar … A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely. (Vörösmarty Mihály) Kopaszszáju Szűcs György bátya; | E volt az ő titulája. (Arany János) || a. <Helyeslés kifejezésében, főhangsúlyos szóként.> Ez az!: úgy van!; eltaláltad; egyetértek veled; helyes, amit mondtál. || b. <Elismerést, lelkesedést kifejező mondatban annak jelölésére, hogy a szóban forgó dolog v. személy egészen kiváló a maga nemében.> Ez aztán az ember! Ez aztán a gyors intézkedés!  Ez volt ám az ember, ha kellett a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon. (Arany János) || c. (bizalmas, népies, gyak. rosszalló) <Személyre visszamutatva, kevésbé választékos beszédben v. erős kiemelés, nyomósítás kedvéért, a 3. személyű személynévmás helyett.> Ez olyan [ti. aki képes rosszat tenni]. Ezek már megint valami rosszban törik a fejüket.  Olyan ez! kimondja, S megteszi, amit mond. (Arany János) Keresztet mért vállaltam ezekért? (Ady Endre) Engemet sokszor … vertek, | mint apró gyermeket, | ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. | Én tudtam, – messze anyám, … ezek idegenek. (József Attila) || d. (ritka) Az említettel szoros kapcsolatban levő dolog; ilyesmi.  Óvatosság tart meg mindent: s ezt baráttól nem tanulsz. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
3. (ritka) <A főmondatot követő, esetleg megelőző vonatk. mellékmondattal meghatározott személyre, tárgyra, dologra való utalásként.> Nagyon tehetséges ember ez, akivel (éppen most) beszéltem.  Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk. (Petőfi Sándor)
4. <Vmely mondattartalom egészére utaló szóként, ill. vmely elhangzott részletező kijelentés, közlés összefoglalására.> Megígérte, hogy holnap meglátogat bennünket, de mi nem nagyon örültünk ennek. Ez nem igaz! Ezt mondta, se többet, se kevesebbet.  Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. (Petőfi Sándor) Falu kocsmájában van az én lakásom … Van szállásom itten s ennem innom ingyen, Soha nem volt ennél jobb gondviselésem. (Petőfi Sándor) Klára elment, de többé vissza nem került. Ejnye, ez mégis furcsa. (Mikszáth Kálmán) || a. <főmondatban, utána következő idézetre v. hogy-gyal bevezetett mellékmondat egész tartalmára utalva.>  Ha szegény utas jött, ezt mondta [Zöld Marci] szívesen: | „Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!” (Petőfi Sándor) Mi dolog ez, gazda, hogy minket átvisznek a Tiszán? (Móricz Zsigmond)
5. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban az előbb említett személlyel, dologgal ellentétben a később említettre utalva.> A búza meg a rozs a két legfontosabb kenyérgabona; ez homokos talajon is jól megterem, az kötött talajt kíván.  Elvonult a tábor, csillapul morajja, Ezt a szél elhordta, azt a por takarja. (Arany János) || a. <Ugyanilyen használatban a jelenhez közelebbi eseményre, cselekvésre, helyzetre, állapotra mutatva.> Ezt már megértük, az a jövő titka. Ezt most csinálom, azt már el is felejtettem. || b. Ez … az … : egyik (személy v. dolog) …, másik (személy v. dolog) … Gondolt mindent: ezt is, azt is.  Még ebédelni sem tudtak rendesen, mert folyton eszükbe jutott ez, az. (Kosztolányi Dezső)
6. Ez és ez, ez meg ez, (tájszó, költői) ez s ez: <név szerint való említés helyettesítéseként:> a) az a személy v. dolog, akit v. amelyet a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud megnevezni. Azt mondta, hogy ő ez és ez. Azt kívánták, hogy ez és ez jöjjön elő.  Hej Nagy-Kőrös híres város, Ez s ez ottan a nótáros [= nótárius]. (Arany János); b) <felsorolás helyettesítéseként:> azok a személyek v. dolgok, akiket v. amelyeket a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud név szerint felsorolni. A követek azt kívánták, hogy ezt meg ezt adják ki. Elmondta, hogy utazás közben ezt meg ezt látta.  Elért a házhoz, melynek egykor Padlásszobájában lakott… Kérdezte: emlékeznek-e Ama szegény családra, mely Ott fönn lakott…? Ezek s ezek valának tagjai. (Petőfi Sándor) Tán nem való, hogy ez s ez úgy esett. (Arany János)
II. (melléknévi, csak jelzőként)
A. <A névmási jelzőt és a jelzett szót párhuzamosan ragozzuk, köztük határozott névelő áll.>
1. <Mutatással és megnevezéssel kapcs.:> a közelben mutatott, az itt levő <személy, dolog>. Ez a gyermek volt itt tegnap is; ezen a házon túl.  Tele pénzzel ez a kövér erszény. (Petőfi Sándor) –11 <névutó előtt mint névutós főnév kijelölő jelzője:> a közelben mutatott. Ez alatt a híd alatt; ez előtt a kép előtt; ez után a lány után járt. || a. <Helyet jelentő szó előtt:> a beszélő jelenlegi tartózkodási helyéül haszn.; az itteni. Ebben a szobában; ezen a helyen; ezen a földön; ezen a világon: <a túlvilággal szemben> itt a földön, földi életünkben.  Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye. (Petőfi Sándor) Egyszer volt vulkán ez a föld. (Ady Endre) Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél | ezen a földön …? (Kosztolányi Dezső) || b. <Időtartamot, bizonyos ideig tartó eseményt v. vmely időben létrejövő dolgot jelentő szó előtt:> a most folyó, a mostani. Még ebben az évben; ezen a héten; ez alatt az ülésszak alatt.  Ha ez a levelem megérkezik, Édesem, gondolj rám egy kicsit. (Tóth Árpád) || c. <A beszélővel birtokviszonyban levő fogalom neve előtt, akár ki van fejezve a birtokviszony külön szóval v. személyraggal, akár nincs:> az én … -m, a mi … -nk. Szeresd ezt a földet, ezt a népet: hazánkat, népünket; ez a mi főnökünk mégiscsak jó ember!  Mikor ez a mi gazdánk féloldalt áll az embernek, … elkívánkozik az ember a harmadik határra. (Vas Gereben) Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady Endre) Ez az én szikár Orbiliuszom | – Isten áldja! – szeretett. (Szabó Lőrinc)
2. <Az előzményekből már ismert, az imént említett személyre, dologra utaló jelzőként.> János valóban szép eredménnyel vizsgázott; ez a fiú még sokra viszi.  Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek. (Petőfi Sándor) S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, | Köszöntjük ezt a zárka-nyitót … A szabadító magyar tanitót. (Ady Endre) Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre? | … Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád) || a. <Hasonló helyzetben, a lekicsinylés árnyalatával.> Tudod, ezek a nők mindig következetlenek. || b. (gyak. rosszalló) <Érzelmileg színezett mondatban, mellékhangsúlyos v. hangsúlytalan jelzőként.> Vidd már innen ezt a macskát! Mindjárt agyonütöm ezt a kölyköt!  Amikor felállott politikai szépeket szavalni: … az emberek csak csóválták a fejüket: ez a Pallagi úr … (Móricz Zsigmond) || c. (tárgyragos alakban) (bizalmas) <Csodálkozást, bosszúságot v. egyéb erős érzelmet tartalmazó felkiáltásban, erős hangsúllyal.> Ezt a szerencsét! Ezt az aljas embert! || d. (ritka) <Utána következő idézetre utaló jelzőként.> Még mindig fülébe csengtek ezek a szavak: „Örökké gondolok rád.”
B. (választékos, hivatalos) <Ragozatlan hangsúlyos jelzőként, névelő nélkül, ez alakban csak magánhangzós kezdetű, e alakban csak mássalhangzós kezdetű főnév v. jelzős kapcsolat előtt:> ez az …, ez a … ez alkalommal: a) felhasználva ezt az alkalmat; ezúttal, most; b) most kivételesen; ez esetben: az imént említett, a szóban forgó esetben; ez évben: a folyó évben, az idén; ez ideig: mostan(á)ig; ez idő alatt; ez időben; ez idő óta; ez idő ¬ szerint; ez idő tájban v. ez idő tájt; ez időtől fogva v. kezdve; ez irányban; ez okból; e fiú; e helyen; e kéz; e nemzet; e hazában: hazánkban; széles e hazában: egész hazánkban.  Midőn bejöttem ez | országba – mindjárt szemembe tűntél. (Katona József) Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” (Petőfi Sándor) E fiúból pap lesz, akárki meglássa. (Arany János) Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még S jók e csakok s e csalások. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. effajta; eközött; emellé; emellől; 2. mindez; ugyanez.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi