ezalatt
ezalatt [z-a] határozószó, mutató
1. Az imént mondott idő tartama alatt. Van még egy hetem, ezalatt elkészülök a kézirattal. Már egy hete kórházban ápolják, de ezalatt nem javult az állapota semmit.
2. A szóban forgó esemény ideje alatt; míg az imént mondottak történtek. Hát bizony sokáig távol voltál; ezalatt nagyot fordult a világ. „Hé! kocsmáros! hol vagy? a teremburádat! | Alszol, vagy meghaltál? mért nem gyújtsz világot?” | … Bence a tarisznyát béhozá ezalatt. (Arany János) A kövek közét betömködték apró kővel, földdel … A szolga ezalatt megásta az árkot a fáig. (Gárdonyi Géza)
