ezennel
ezennel [e-ë-e] határozószó, mutató
1. (hivatalos) Ez alkalommal, ezzel (a cselekedettel v. irattal). Ezennel elismerem; ezennel hivatalosan igazolom, hogy …; ezennel kijelentem; ezennel közhírré tétetik; ezennel tudomásul veszem, hogy … Ezennel felfüggesztem önt hivatalából. (Tolnai Lajos)
2. (régies) Ebben a pillanatban, most rögtön, tüstént, azonnal. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én. (Petőfi Sándor) Ezennel kitakarodjék mindenki e telekről! (Jókai Mór)
