ezért
ezért [e] névmás, határozószó és kötőszó
I. Az ez mutató névmás -ért ragos alakja. Ld. ez.
II. határozószó, mutató (rendsz. kiemelő hangsúllyal)
1. <Nem másért, mint> az előzményekből ismert, az imént említett ok miatt; ez(en) okból; ez az oka annak, hogy … [Megrándította a lábát.] – Hát ezért nem jött el a kirándulásra. Ma nem érsz rá semmire, látod ezért kellett volna már tegnap elintézni, amit lehet. Kutyabőr! ez itt a fő-fő, Becsben párja nincs neki, És ezért sok úri ember Saját testén viseli. (Petőfi Sándor) Bosszulatlanul halni meg! ezért féltem a haláltól, nem annak kínjai miatt. (Petőfi Sándor)
2. Az előzményekből ismert céllal; ezzel a céllal. Most bajban vagyok, és senki sem segít; ezért segítettem én mindenkinek? Elhervad a rózsa, lehull a levél! | Ezért születünk hát, ez az életi cél? (Vajda János) Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak … Ezért minden: önkínzás, ének. (Ady Endre) Sehogy sem tudták az ügyeiket levélileg rendezni … Ezért jött most le, de nem ám csak úgy látogatóba. (Nagy Lajos)
3. Ezért vagy azért: egy vagy más okból, ill. céllal. Ezért vagy azért, de folyton zaklat. Elhatározta, hogy holnap okvetlenül beszél leányával, de ezt már sokszor föltette, s ezért vagy azért folyton halogatta. (Kosztolányi Dezső)
III. kötőszó (hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos helyzetben) <Következtető mondat bevezető szavaként:> ahogy az előzményekből következik; tehát, azért (III. 3), következésképpen. Ehhez te nem értesz, ezért jobb, ha nem szólsz hozzá. [Anyám tyúkja.] Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. | Ezért aztán, tyúk anyó, hát Jól megbecsűlje kend magát. (Petőfi Sándor) Bevádolunk, hogy tervezéd, mikép | Rómába minden tisztséget kiirtasz, | Hogy így zsarnokhatalmat vívj magadnak. | Ezért a népnek árulója vagy. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
