ezüstös
ezüstös [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Ezüsttel bevont v. ezüsttel díszített <tárgy>. Ezüstös gomb. Ékes zászlója lebegve Játszadozik széllel, nagy ezüstös szára ragyogván. (Vörösmarty Mihály) Vett … Ezüstös, aranyos, sallangos szerszámot. (Arany János)
2. (választékos) Az ezüst ragyogására, fehérségére emlékeztető; ezüstszínben játszó <dolog>. Ezüstös csillogás, haj, ragyogás. A folyó ezüstösen csillogott. Az ezüstös Cephisus még talán ma is táplálja a sok kis vízeret, mellyel a paraszt … gabonaföldeit öntözi. (Péterfy Jenő) [Az ablakon] ezüstös fehér kévében ömlött be a friss levegő. (Mikszáth Kálmán)
3. (választékos) Az ezüst tiszta csengésére emlékeztető <hang>. Ezüstösen csengett a hangja.
ezüstösség.
