fácit
fácit főnév -ot, -ja (csak egyes számban) (elavult)
1. Vminek lényege, veleje. Az a dolog fácitja, hogy a bűnöst megkapjuk. (Tolnai Lajos)
2. Végeredmény. Nagy nyugalommal ropogtatta a retket, a tenyere alatt tartott pénzcsomagot lapogatva: „itt a fácit!” (Jókai Mór)
