facsar
facsar tárgyas ige -t, -jon
1. <Nedves ruhaneműt> erős tekeréssel, nyomással úgy szorít, csavar, hogy a víz csorog belőle. Lepedőt, ruhát, vásznat facsar. Úgy megázott, hogy facsarni lehetett volna a kabátját. A gyárban az árut centrifugális gép facsarja. || a. <Leves gyümölcsöt> összeszorítva v. vmire rászorítva s rendsz. fordító, csavaró mozdulattal nyom, hogy a levét kisajtolja. Citromot facsar.
2. Vmiből facsar vmit: ezzel a művelettel eléri, hogy vmiből a nedv folyik, csorog. A citromból levet facsar; (átvitt értelemben) a ® sziklából is vizet facsar. Hanem még italhoz is furcsán jutottak: Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak. (Petőfi Sándor) || a. Könnyet facsar vkinek a szeméből: <megható v. fájdalmas dologgal> sírásra kényszerít vkit. Szomorú emlékek … könnyeket facsarnak szemeiből. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Vmi facsarja vkinek az orrát: marólag hat az orr nyálkahártyájára, és ott kellemetlen szúró, tüsszentésre ingerlő érzést okoz. A bűz, a nátha, a torma facsarja az orrát.
4. <Pénzt> eszközeiben nem válogatva, bármi módon szerez, előteremt vhonnan, vmiből. Mindenből pénzt facsar. Nagy uradalmaknál … mennyivel húzták ki a telet? miből tudtak a télen pénzt facsarni? (Jókai Mór)
Igekötős igék: kifacsar; megfacsar; összefacsar.
facsarás; facsarint; facsart.
